Amikor a gólyák szeptemberben megérkeznek a miskolci Egyetemvárosba, elhűlnek attól a látványtól, ami nem csak madártávlatból lenyűgöző. Bár az egyetem campusa a város része, mégis külön világ a Dudujka- völgy 85 hektáros parkjában. Európa egyik legszebb egyetemvárosában különféle szolgáltatások könnyítik meg az életet. az étteremben a nemzetek konyhája, a tanulmányi épületekben közel egy tucat büfé, két pékség, két élelmiszerbolt és egy pizzéria várja vendégeit. A kényelmes ügyintézés, vásárlás miatt sem kell a belvárosba rohanni – posta, bankautomata, könyvesbolt, könyvkötészet, írószerüzletek, fénymásolók, újságárus, egészségügyi centrum, taxiállomás, fitneszterem, szauna és máv-jegypénztár is található helyben.

A költöző gólyák a Bolyai kollégiumban hajthatják álomra a fejüket. Az ország egyik legnagyobb kollégium-együttese, hat épülettel, 2-3-4 ágyas szobákban, mintegy 1500 hallgatónak ad otthont. a korszerűen felújított diákszállók mellett épült az uni-hotel, amely 603 férőhelyével szállodai színvonalat biztosít.

A fiatal egyetemi polgárok érdekeit a hallgatói és Doktorandusz- hallgatói önkormányzat (hök) képviseli. azok, akiket a külföldi programok, ösztöndíjak érdekelnek, több diákszervezet segítségét is igénybe vehetik. Ugyanakkor számos önképzőkör, klub és öntevékeny csoport is működik. Több mint ötven éves az egyetemi sportegyesület, a mEaFc, ahol jelenleg 13 szakosztályban sportolhatnak, versenyez- hetnek a hallgatók. A saját fedett sportcsarnokot kézilabda-, tenisz-, kosárlabda-, atlétikai és focipályák ölelik körül, és az Egyetem területén található a városi uszoda is. Évente részt vehetsz a szarvasűzők egyetemi és főiskolai váltófutóversenyen és a selmeci Emléktúrán. Fontos esemény az anyagmérnöki sportnap is, ahol a hallgatók különféle sportágakban mérik össze erejüket az oktatók csapataival.

Egy gólya élete nemcsak tanulásból áll: órák után könnyed beszélgetésre, barátkozásra, alkalmanként koncertekre várnak mindenkit a helyi szórakozóhelyek. az évenkénti nagyrendezvények – mint a mEn (miskolci Egyetemi napok) vagy a rocktoberFest – több napon át fogadják a zene szerelmeseit. az elsősök beavatására szolgál a gólyatábor, a késő ősszel megtartott gólyabálon pedig mindenki rongyosra táncolhatja a cipőjét.

Hagyományaink

A „balek” keresztszülei „vulgó” és „alias” nevet adnak neki, amelyet aztán élete végéig visel. Ezek után különböző fokozatok lépnek életbe, másodévesen „kohlenbrennerré”, majd felsőbb évfolyamon „firmává” válik az illető. Ebben a minőségben elérheti az „isteni Fényben tündöklő Dicső Firma” rangot is, a végzés után pedig „veterán” lesz. szakestélyt több okból is rendezhetnek. a balekkeresztelő szakestély mellett vannak kohlenbrenner, Firmaköszöntő, szakirányköszöntő, szalagtűző, gyűrűavató, valamint különböző ipari hagyományőrző szakestélyek. tradicionálisak más események is, mint például a balekbál, a gyesznyótoros cécó, a selmeci Diáknapok vagy a szalamander ünnepség. a diákhagyományok rendkívül erős köteléket jelentenek, és ez a kapcsolat kiterjed az egész országra.

A hallgatók életét végigkísérik a selmecről örökölt diákszokások. hagyományaink elsősorban a barátságról, az egymás iránti tiszteletről és a szakmaszeretetről szólnak.
Az egyetemre kerülő ifjú – aki választása szerint a gólyatáborokban ízlelheti meg elsőként az egyetemi diákéletet – még „pogánynak” vagy „poganyinának” számít, s csupán akkor keresztelik „balekká” egy ünnepélyes szakestély keretében, ha a balekoktatást követően sikeresen vizsgázott. hagyományaink fénypontját a vidám szakestélyek jelentik, melyek az egyes karok sajátosságai, de szigorú házi- rend szerint zajlanak.

A kar alapítása 1735-ben történt „Berg- schola” néven, melynek sikere lehetővé tette, hogy Mária Terézia 1762. október 22-én az intézményt „Academia Montanistica” néven felsőfokú tanintézetté emelje. A kifejezés egyszerre jelentette a bányász és a kohász tevékenységet. A XVIII. században a kibányászott érc szállítása nehézkes volt, ezért közvetlenül a bányák mellé telepítették a kohókat.

Az akadémia a bányászati-kohászati, s a hozzá kapcsolódó természettudo- mányok Európa-szerte ismert és keresett műhelye volt.

A magyarországi anyagmérnök képzés itt, Miskolcon indult 1993-ban Dr. Bárczy Pál professzor vezetésével. Neve a miskolci űranyag-kutatással kapcso- latban szélesebb körben is ismert. A fémipart és kohászatot világszerte is át- fogó anyagmérnökség számára Miskolc nehézipari múltja kiváló környezetet teremtett.

A Selmecbányai akadémián színes diákhagyományok születtek. Mivel az akadémia egyedülálló volt, szinte minden hallgató távolról érkezett. A megélhetésben, talpon maradásban a tapasztalt, idősebb kollégák segítették a fiatalabbakat. Ehhez persze ki kellett „próbálni”, hogy az újonnan érkezett méltó-e a bizalomra. Ezt a célt szolgálta és szolgálja ma is a balekoktatás, néhány vaskosabb tréfával együtt, hiszen a komoly szabályok nem létezhetnek vidámság nélkül. A hagyományok kialakításánál legtöbbször más európai egyetemek hosszú évszázadokon keresztül kialakult közösség-összetartó szokásait vették át. Gyökerei valószínűleg a középkori céhekhez nyúlnak vissza. Az új tagok vizsgáztatása, avatása, együttes szórakozások, közös éneklés számos helyről ismert jellegzetességek. A diákok saját ízlésük szerint formálták a szokásokat, elhagytak és hozzátettek dolgokat. Persze nem csak mulatozásból állt az élet. Saját segélyezőegyletek alakultak, amiből a rászoruló diákokat támogatták. Jótékony célú bálokat, összejöveteleket tartottak, beteg társaikat ápolták, nemritkán összeadva a takarót, párnát vagy éppen tüzelőt. Elhunyt társaik temetésének költségeit is állták. Az évtizedek során folyton változtak a tradíciók, de a lényeg ugyanaz maradt: szeretni a hivatást, segíteni az iskolatársakat, és minél vidámabb diákéletet élni.